Őszinteség, hazugság: kertévék
Ez egy médiapiaci szakmai blog, mondogatom magamnak egy hete, nem foglalkozik a kialakult politikai helyzettel, csak annak médiapiaci vonzataival. Hát most eljött a pillanat.
2006. szeptember 24., Napló, tv2: az országos kereskedelmi média öngólja. (Ha valaki nem tudná: Orbán Viktor a Napló című tévéműsorban lenyomta Sváby Andrást – bár valójában a szereplők személyének nincs jelentősége).
A helyzet egyszerű: a kereskedelmi tévék leszoktak a tájékoztatási kötelezettségük gyakorlásáról. Ez azonban normális körülmények között már fel sem tűnik. Hisz a kertévék csak azzal foglalkoznak, ami a tömegeket érdekli (bár ha mással is foglalkoznának, lehet, hogy más is érdekelné a tömegeket). Most viszont hirtelen a politika kezdte érdekelni a tömegeket. Ez vezethetett oda, hogy a tv2 egyik legnézettebb hírműsora alulmúlta bármelyik kábeltévé nulla és egy százalék ratingű közötti politikai-közéleti beszélgetős műsorát.
Innentől kezdve pedig ez már médiapiaci ügy. A műsorszolgáltatási szerződésekben a kereskedelmi tévék által vállalt, és mennyiségi szempontok szerint rajtuk számon is kért közszolgálati kvóta ereje nem volt akkora, mint amekkora öngólt jelentett az fent említett műsor a kereskedelmi tévék és tájékoztatás, „közszolgálat” meccsében. Félreértés ne essék: nem a meghívott politikus szereplése volt kiemelkedő – a műsorvezető felkészületlensége jelentett súlyos gondot. Megjegyzem, nem tudok olyan általános profilú kereskedelmi televíziót és műsorvezetőjét, akiről feltételezem, hogy meg tudott volna felelni a kihívásnak.
Tanulságos az egész a médiapiac számára: lehet közszolgálati
kötelezettségeket kilószámra követelni a kereskedelmi médiumoktól,
hazudhatjuk, hogy a kvázi-hírműsorok révén a teljesítéssel minden
rendben – válsághelyzetben úgyis kiderül, hogy az általános
kereskedelmi tévéknek közük (ismeretük, tapasztalatuk, gyakorlatuk)
nincs politikai-közéleti témákhoz.
Szóval, ha úgyis az önvizsgálati ideje van, nem lenne baj, ha a
kertévék és a médiajogi szervezetek is önkritikát gyakorolnának a
követelmény- és vállalásrendszereikkel kapcsolatban. Gondolom, rövid
távon a legegyszerűbb lenne, ha kertévék nem indulnának a
tájékoztatás profijainak meccsén, még akkor sem, ha ez hoz
nézettséget, s ezzel együtt bevételt; legyenek őszinték magukhoz és
nézőikhez is, és szerezzenek olyan tartalommal nézettséget, amihez
értenek is.
Hosszú távon pedig a rendszert átalakítva, vagy profiltiszta módon
elválhatna a kereskedelem és a közszolgálat, vagy a kereskedelmi
tévék – ténylegesen eleget téve közszolgálati
kötelezettségeiknek - elkezdhetnék képezni az újságíróikat. És
akkor a nézettség-tartalom-bevétel szentháromsága sem sérülne
annyira.
Szóljon hozzá!