Hulladék
Médiatréningek vezetése közben sok "hulladék" keletkezik. Például, hogy mi a közös a kezdőkben és a felsővezetőkben? És hogy miért lehet szeretni őket...
Az elmúlt évben tartottam egy pár médiaszakmai tréninget, illetve
különféle (hol csoportos, hol egyéni) médiakurzusokat. E találkozók
szakmai párbeszédei, hozadékai mellett időnként "hulladék" is
keletkezik.
Az egyik ilyen melléktermék, hogy egy idő után egyértelművé vált
számomra, legjobb kezdőknek (0-2 éves munkatapasztalattal
rendelkezőknek), vagy felsővezetőknek tréninget tartani: mindkét
csoportba tartozókat nagyon érdekli az adott téma, involváltak,
nyitottak. A középréteg viszont ennek az ellenkezője: nagyképűek,
korlátoltak az ide tartozók, intellektuálisan zártak (tisztelet a
kivételnek).
Ez nyilván általános jelenség (és nem csak a munkaviszonyokban igaz):
a kezdők még nyitottak, motiváltak, mert tapasztalatot gyűjtenek; a
felsővezetők meg már nyitottak (de lehet, hogy egyesek azok voltak
mindig is), mert tudják, az információ hatalom, s ők képesek erényt
kovácsolni minden finom, rezdülésnyi impulzusból, információból. Ez
különbözteti meg a felsővezetőket a középvezetőktől. De ezt csak a
felsővezetők tudják (vagy érzik) – a középréteg meg nem ért
semmit abból, mit lehet apró dolgokra annyi időt elfecsérelni,
miközben például dolgozni is lehetne…
Szóval ez az: a nyitottsági szint. Ezért (is) lehet szeretni a
végleteket egy vállalati hierarchiában. Én legalábbis ezért kedvelem
őket; meg a médiatréningeket, mert ezekből a "hulladékokból" is
mindig tanul az ember...
Szóljon hozzá!