Hulladék
Médiatréningek vezetése közben sok "hulladék" keletkezik. Például, hogy mi a közös a kezdőkben és a felsővezetőkben? És hogy miért lehet szeretni őket...
Az elmúlt évben tartottam egy pár médiaszakmai tréninget, illetve különféle
(hol csoportos, hol egyéni) médiakurzusokat. E találkozók szakmai
párbeszédei, hozadékai mellett időnként "hulladék" is keletkezik.
Az egyik ilyen melléktermék, hogy egy idő után egyértelművé vált számomra,
legjobb kezdőknek (0-2 éves munkatapasztalattal rendelkezőknek), vagy
felsővezetőknek tréninget tartani: mindkét csoportba tartozókat nagyon
érdekli az adott téma, involváltak, nyitottak. A középréteg viszont ennek
az ellenkezője: nagyképűek, korlátoltak az ide tartozók, intellektuálisan
zártak (tisztelet a kivételnek).
Ez nyilván általános jelenség (és nem csak a munkaviszonyokban igaz): a
kezdők még nyitottak, motiváltak, mert tapasztalatot gyűjtenek; a
felsővezetők meg már nyitottak (de lehet, hogy egyesek azok voltak mindig
is), mert tudják, az információ hatalom, s ők képesek erényt kovácsolni
minden finom, rezdülésnyi impulzusból, információból. Ez különbözteti meg
a felsővezetőket a középvezetőktől. De ezt csak a felsővezetők tudják
(vagy érzik) – a középréteg meg nem ért semmit abból, mit lehet apró
dolgokra annyi időt elfecsérelni, miközben például dolgozni is
lehetne…
Szóval ez az: a nyitottsági szint. Ezért (is) lehet szeretni a végleteket
egy vállalati hierarchiában. Én legalábbis ezért kedvelem őket; meg a
médiatréningeket, mert ezekből a "hulladékokból" is mindig tanul az
ember...
Szóljon hozzá!